Rendhagyó zarándoklat

Hosszú évek óta dobogtatja meg a szívemet, amikor zarándoklatokra való felkészülés történetét vagy annak élménybeszámolóit van szerencsém hallani. Érzékeltem a vágyat magamban, hogy elinduljak, és vártam azt a szikrát, ami belobbantja ezt a vágyat és tettre hív.

Nem számítottam rá, hogy az első, apró lépést ezen az úton éppen most fogom megtenni. Azt pedig végképp nem sejtettem, hogy ilyen rendhagyó formában, ahogyan most úton találom magam.

Az élet úgy hozta, hogy néhány hónapig egy pici francia farmon élek. A házikó 6 km-re az egyik, 8 km-re a másik falutól. Attól a falutól, amin egy zarándokút vezet keresztül. Ez volt az egyik első információ, amit a környékről megtudtam. Úgyhogy, elindultam.

Elindultam, éppen úgy, ahogyan most haladni tudok. Addig tudok gyalogolni, amíg a gyerekek iskolában vannak. Így minden távot kétszer teszek meg – egyszer oda, egyszer pedig vissza. A következő alkalommal pedig onnan folytatom, ahonnan előtte visszafordultam.

Nem sejtettem, hogy az első nagy tanítás éppen ezáltal érkezik majd. Térképem nincsen, így a felfestett jelekre tudok csak hagyatkozni. Figyelnem kell, hogy követhessem az utat. És persze, minden új, kíváncsi vagyok – jelen vagyok. Élesen, tisztán érzékelem, ami körülöttem van, és az út részletei beleégnek az emlékezetembe. Minden lépés új élményeket hoz. Amikor visszafordulok – hirtelen tompulnak a színek, már nem vagyok olyan éber, mint az úton odafelé. A jelek, amik odafelé tisztán mutatták az utat, már megtévesztenek, elbizonytalanítanak, eltévedek. Az ismerősnek tűnő táj hirtelen idegenné válik. Rajtakapom magam, hogy már csak a lábaim járják az utat.

Hatalmas a kontraszt az oda és a vissza között. Teljesség, egység, öröm, béke, szívmelengető meglepetések odafelé, bizonytalanság, homályos látás, üresség, feszültség visszafelé. És mindez tisztán emlékeztet a választás lehetőségére és annak következményire; hogy minden pillanatban lássam és érezzem az élet apró rezdüléseit, folyamatosan változó és új csodákat hozó színeit és formáit. Hogy tisztán kapcsolódjak ahhoz, és megéljem azt minden pillanatban, amit az élet elém hoz. Hogy szenvedéllyel és nyitott szívvel tegyek meg minden lépést, érezve a földet a lábam alatt. Legfontosabb kincsünk az a szabadság, öröm és béke, amit az adott pillanat megélése és az élet csodájának önmagunkhoz ölelése magában rejt.