A tánc öröme
Napok óta esett az eső. Egészen ma reggelig. A hideg feketeség után ma a napsugarak aranyra színezték a világot. Az elmúlt napok “begubózása” után alig vártam, hogy a bőrömön érezzem a nap melegét és magamba szívjam az élet ajándékát.
Felhúztam az edzőcipőmet és kimentem az erdőbe. Az ösvények mind patakká váltak, csillogva-csilingelve folyt a víz mindenfelé. Az erdő ma is új arcát mutatta.
Megállított, és segített, hogy abban az erőben fürödhessek meg, azokhoz a kincsekhez kapcsolódhassak, amik ott és akkor körbevettek. Részévé válva, együtt lélegezve a körülöttem zajló mozgással, változással, megnyitva a szívemet, észrevéve és beengedve mindazt, ami táplál és megerősít. Meghallva közben a körülöttem és bennem megszülető üzenetet.
Ha átlépünk az érzékeny, odaforduló, mély hallgatás erejébe,
Tiszta szándékkal, nyitottan és kíváncsian,
Tisztelve és ünnepelve mindazt, ami szép, ami él és éltet,
Együttműködve azzal, ami körbevesz,
Akkor feltárul az élet mámoros, éltető tánca: a minket tápláló kincs, szépség és erő. Megmártózva benne, eggyé válva ezzel a tánccal új megértésekhez, új válaszokhoz jutunk.
Köszönöm, hogy ezt ma újra láthattam.
