A szabadság hangja


IMG_2171.JPG

Ma megint abban az áldásban volt részem, hogy új helyen járhattam, új utakat fedezhettem fel. Újra átélhettem a várakozás és készülés jól ismert izgalmát és a felfedezés örömét. Annak a könnyedségét és szabadságát, hogy az ilyen alkalmak és idők egyetlen „feladata” a felfedezés. Nincs semmi akarás, nincs olyan cél, ami egyben lehatárolja az érzékelés és egybeolvadás lehetőségét. Vagyis, megélhetővé válik az a szabadság, amely új érzések, új élmények, új tudások, új lehetőségek megszületését teszi lehetővé.

Ahogyan ott álltam, ahol korábban még soha, beszívtam a hely illatait, hallgattam a tenger zúgását, a madarak csicsergését, a gyerekek kiáltozását – egyszer csak mindezek mögött meghallottam a szabadság dallamát. Azét a szabadságét, amelynek rengetegféle hangja lehet, de a sokféle hang mögött mindig félreérthetetlenül és tisztán ott muzsikál, és a hangja betölt mindent, a szívünktől az égig. Ezek azok a pillanatok, amikor minden teljesnek, egésznek tűnik, és az egész átjárja teljes valónkat, gyógyítva a sebeinket, elcsendesítve a félelmeinket. A nyugalomban és könnyedségben pedig erő, energia és ezzel egy egészen új világ születik.

Áldottak azok a pillanatok, amikor érzékelhetővé, tetten érhetővé válik az egység a szétszakadásban. Fókuszáltság, elszántság és elengedés. Te én vagyok és én te vagy – és mégis mások vagyunk, egyediek, megismételhetetlenek. Részesei vagyunk az örök körforgásnak és járjuk benne saját utunkat, saját feladatunkkal és felelősségünkkel. Ha megengedjük magunknak ezeket a pillanatokat, az mindig olyan, mint egy elixír, ami segít továbbmenni a saját utunkon. Saját erőnk szétforgácsolása helyett, ahhoz tiszta szívvel kapcsolódva.

Látni az utat, sejteni a forrást, érezni a végtelent. Nyitva lenni és néven nevezni, ami ott és akkor megélhető és látható. Mit engedek el, minek adom oda magam, mit zárok be és mit nyitok meg? Egyáltalán, ki vagyok én és mi a dolgom? Visszatalálok-e a forráshoz újra és újra, megengedve, hogy a végtelennel kapcsolódva újra és újra megszülessen a csoda? Hogyan mossa tisztára szívemet és lelkemet a születés misztériuma? Hányszor engedjük meg magunknak ezt a tiszta és sebezhető állapotot?

Coachként az ügyfelekkel beszélgetve sokszor élem meg azt az energiát, szabadságot, amely a coaching terében bejárt felfedező út ajándéka és lehetősége. Amely egy olyan kapcsolódásban születik meg, amit a végtelen, „ég és föld” tart meg. Ha megengedhetővé válik a beleereszkedés egy adott helyzetbe, akkor ezáltal a megengedés által egy más világ válik érzékelhetővé és láthatóvá – lehetővé válik az újjászületés. Új lehetőségek, új válaszok, új érzések válnak megélhetővé. Felcsendül a szabadság muzsikája, lelkünket oda repítve, ahová igazán és szívünkből vágyunk.


Featured Posts
Recent Posts
Archive
Search By Tags
No tags yet.
Follow Us
  • Facebook Basic Square
  • Twitter Basic Square
  • Google+ Basic Square