Igaz(i) történetek
Mit viszel el a mai ülésünkből?
Hogy rátaláltam arra a szóra, hogy önazonosság. Ezt jártam körbe újra és újra, de így megfogva sokkal világosabbá vált minden, ami most félelemmel tölt el, vagy nehéznek tűnik a rám váró új helyzettel kapcsolatban. Így látom, mit tudok tenni, hogy jól csináljam, és jól érezzem magam az új szerepben.
Ezekkel a mondatokkal zárult nemrég egy coaching ülésem. Ügyfelem arra inspirált, hogy a közös munkánk után én is ránézzek arra, milyen kép tárul fel előttem coachként járt utam jelen
állomásán.
A munkámról gondolkodva időről-időre igényét érzem, hogy megfogalmazzam, mi a coaching és mi a szerepe egy coachnak. Végtelenül izgalmas, ahogyan ez a kép alakul és formálódik bennem, ahogyan újabb és újabb rétegek jelennek meg. Vagy éppen – ahogyan újabb és újabb rétegek foszlanak le, és ahogyan egyre csupaszabb valójában válik érzékelhetővé az a varázslatos tér és kapcsolat, ahol az ügyfelek rátalálhatnak az igazi történeteikre és magukhoz ölelhetik kérdéseiket, vágyaikat. Nincs felemelőbb, mint érezni azt az energiát, ami ilyenkor megtölti a teret. És megérezni azt az erőt, ami ebből az energiából születik.
„Vannak olyan történetek, amelyeknek csak kezdetük van, de végük nem. Egyszerűen nem lehetséges, hogy véget érjenek, mert a kezdetük tucatnyi különböző történetet indít el, amelyeknek mindnek megvan a maga folytatása.” (Andrey Kurkov)
A coaching beszélgetések számomra mindig egy ilyen „kezdetet” jelentenek, az életünket átszövő ezernyi kezdet között. Új ajtók, új meglátások, új célok, új megoldások, új színek feltárulását, amelyek további folyamatos, az adott pillanatban még láthatatlan változáshoz vezetnek.
